profidiak

Az "elmúlik-gyűrű" meséje

Amikor az óvodapedagógusi diplomámat szereztem, a meseterápiáról írtam a szakdolgozatom. Tudom, hogy lesz még dolgom ezzel a témával, mert nagyon érdekes, bár a szakdolgozat óta nem folytattam az elmélyülést(Boldizsár Ildikó könyveinek olvasását kivéve). Sok békés és elmélyült figyelem kell hozzá. Ez a mese viszont rengetegszer eszembe jut akár könnyebb, akár nehezebb élethelyzetben vagyok éppen, legyen az haláleset, sűrű, dolgos napok és utólag a szuper élmények végén is felidézem az "elmúlik-gyűrű" meséjét.

A szöveg Boldizsár Ildikó Meseterápia c. könyvéből való (Magvető kiadó Budapest, 2011)

Volt egyszer egy király, aki egész életében pártolta a művészeteket, a különféle vallási és filozófiai irányzatokat, udvara pedig mindig a tudósok gyülekezőhelye volt. Természetesen maga is szívesen bölcselkedett, ám egyszer olyan kérdéssel találta szemben magát, amin hiába töprengett egymaga. Tudta, egyedül a lelki béke adhat igazi boldogságot.
De vajon hogyan juthatna lelki békéhez? Miképpen tehetné kiegyensúlyozottá életét? Sokáig töprengett ezen a kérdésen, mígnem álmot látott, ami megsejtette vele a megoldást. Összehívatta hát országa minden bölcsét, tudósát és papját, s közölte velük kívánságát:
- Kedves alattvalóim, tudjátok meg, egyetlen vágyam, hogy tökéletes lelki békéhez jussak. Azt álmodtam, hogy egy mágikus gyűrű tudná megadni nekem a teljes harmóniát. Szerezzétek meg nekem ezt a gyűrűt, bármi áron is! Olyan legyen, hogyha bánatomban rápillantok, nyomban felviduljak, ha pedig nagy öröm ér, s úgy vetem rá a tekintetem, megóvjon attól, hogy elveszítsem a fejem!
A bölcsek elkomorultak, s gondolkodóba estek. Sokan a mágikus gyűrű kutatására indultak. Voltak, akik bűverejű drágakövekkel kirakott ékszereket hoztak, mások varázshatalmú mesterektől próbáltak a gyűrű után tudakozódni, de egyik sem volt megfelelő a király számára.
Egyszer aztán a legkevesebbre becsült tudós is előállt a saját megoldásával. Díszes dobozban hozta mesterművét a király színe elé, aki kibontotta a gyűrűt a selyemből-bársonyból, forgatta egy darabig, majd széles mosoly ömlött el az arcán, s elégedetten bólintott.
Az udvari bölcsek mind kíváncsian nyújtogatták a nyakukat, de akárhogy meresztették a szemüket, csak egy egyszerű, sima rézkarikát láttak a király kezében.
A gyűrűbe csupán egy szó volt belevésve, amit a király fennhangon közzé is tett:
„Elmúlik”.